Esztergom, politikai és társadalmi hetilap (politický a spoločenský týždenník) 1912. augusztus 18. 34. szám.
Uj plébános Diószegen.
Nagy ünnepélynek volt színhelye folyó hó 11-én, vasárnap délután 6 órakor Diószeg községe. Aznap foglalta el új plébániáját Martinkovics János, volt vedrődi plébános. Negyed négy órakor indult el Vedrődről a virágokkal feldíszített grófi kocsi, amely uj állomására hozta az uj plébánost. A vedrődiek egészen Ujhely-pusztáig kisérték szeretett plébánosukat, és csak volt lelkiatyjuk határozott parancsára fordultak vissza. A rezesbanda és tűzoltók azonban kitartottak a plébános kocsija mellett, és Diószeg község elején egyesülve a diószegi rezesbandával és tűzoltósággal egészen az iskoláig kisérték a plébánost. A magyar és német falu között a politikai község nevében Kovács Simon jegyző üdvözölte az uj plébánost tartalmas beszédben. Ezt megelőzőleg már Ujhely tájékán fogadta a plébánost a község és a cukorgyár képviselete. Kovács Simon jegyző beszédjére adott válasz után zöld ágakkal szegélyezett uton az iskola elé vonult az impozáns menet, ahol Zichy Gyula majtényi gróf fogadta a lelkiatyát. Majd a hivek nevében Holczer János kántor-tanító mondott magas szárnyalású beszédet, utána Kozma János igazgató-tanitó üdvözölte az uj plébánost szívhez szóló szavakkal a tantestület nevében. Utána következett Nagy Kelemen biró beszéde, utoljára pedig Tihanyi János káplán üdvözölte a plébánost, mint a diószegi egyletek uj elnökét, mint kartársat és testvért az Úrban.
Az üdvözlő beszédek elhangzása után Martinkovics János plébános lépett a szónokok helyébe és szivből jövő és szívhez szóló hangon megköszönte a hozzá intézett szavakat és a szép fogadtatást, amely igen alkalmas volt arra, hogy a válás keserűségét elfelejtesse, vagy legalább is enyhítse. A rengeteg nép meghatva hallgatta az uj plébános szavait, melyek után a rezesbanda a himnusszal befejezte a lélekemelő és megható ünnepélyt. Martinkovics János egyelőre az iskolában levő üres tanitói lakást foglalta el káplánjával együtt, amennyiben a plébániai épület alapos restauráláson fog keresztülmenni.
Martinkovics János, született 1860 Nov. 24. Gósfalva a teológiát Esztergomban végezte, 1884. február 1. szentelték pappá. 1887-ig káplán, majd 1912-ig plébános Vedrödön. Közben 1887-ben adminisztrátori tisztséget is ellátott Pusztafödémesen.
1912-töl haláláig (1921) plébános Diószegen.
Az elödje Diószegen 1891- töl 1912-ig Kisfaludy Vincze volt, utódja pedig pár hónap erejéig mint adminisztrátor Czisztler István, majd utána Diószeg szülötte Letocha József.
Nový farár v Diószegu.
V nedeľu, 11. tohto mesiaca o 18:00 sa v obci Diószeg konala veľká slávnosť. V ten deň nastúpil János Martinkovics, bývalý farár z Vedrődu (Voderady), do svojej novej farnosti. O štvrť na štyri odišiel z Vedrődu kvetinami vyzdobený grófsky koč, ktorý nového farára priviezol na jeho nové pôsobisko. Obyvatelia Vedrődu sprevádzali svojho milovaného farára až do Ujhely-puszta (Nový Dvor) a vrátili sa domov až na striktný príkaz svojho bývalého duchovného. Dychová hudba a hasiči však ďalej sprevádzali farárov koč a na začiatku obce Diószeg sa spojili s dychovou hudbou a hasičským zborom z Diószegu a sprevádzali farára až do školy. Medzi maďarskou a nemeckou časťou obce privítal nového farára v zmysluplnom prejave v mene politickej obce notár Simon Kovács. Ešte predtým pri Ujhelyi privítali farára zástupcovia miestneho cukrovaru. Po odpovedi na prejav notára Simona Kovácsa impozantný sprievod pochodoval pred školou po ceste lemovanej zelenými konármi, kde kňaza privítal gróf Gyula Zichy z Majtényu (Majcichov). Potom v mene veriacich predniesol vznešený prejav kantor-učiteľ János Holczer, po ktorom riaditeľ-učiteľ János Kozma privítal nového farára srdečnými slovami v mene učiteľského zboru. Nasledoval prejav richtára Kelemena Nagya a nakoniec kaplán János Tihanyi privítal farára ako nového predsedu diószegských spolkov, ako druha a brata v Pánovi.
Po uvítacích prejavoch sa slova ujal farár János Martinkovics a srdečným a dojímavým hlasom im poďakoval za slová, ktoré mu boli adresované, a za milé prijatie, ktoré bolo veľmi vhodné na to, aby zabudol na horkosť odlúčenia, alebo ju aspoň zmiernil. Početný dav s dojatím počúval slová nového farára, po ktorých dychová hudba hymnou ukončila dušu povznášajúci a dojímavý obrad. János Martinkovics so svojím kaplánom dočasne obsadil prázdny učiteľský byt v škole, nakoľko budova fary prejde dôkladnou obnovou.
János Martinkovics, narodený 24. novembra 1860 v Gósfalve (Košolná), študoval teológiu v Ostrihome, za kňaza bol vysvätený 1. februára 1884. Do roku 1887 pôsobil ako kaplán, neskôr ako farár vo Vedröde (Voderady) do roku 1912. Medzitým, v roku 1887, zastával aj funkciu administrátora v Pusztafödémes (Pusté Úľany). Od roku 1912 až do svojej smrti (1921) bol farárom v Diószegu.
Jeho predchodcom v Diószegu v rokoch 1891-1912 bol Kisfaludy Vincze a nástupcom na pár mesiacov ako administrátor Czisztler István a po ňom ešte v tom istom roku Diószegský rodák, Letocha József.
