A középkori városokban a céhek feladata volt az esetleges tűzesetek megfékezése. A 16. századtól a bakterek, azaz éjjeli őrök óvták a települések éjszakai nyugalmát, akiknek feladatai közé tartozott a lakosok riasztása, ha tűz ütött ki, amellett, hogy óránként tudósítottak az idő múlásáról általában énekes formában: „Kilencet ütött az óra, térjetek már nyugovóra. Tűzre, vízre vigyázzatok, hogy károkat ne valljatok!” A legtöbb ház náddal volt fedve, a kerítések sövényből, karóból voltak, a fő építési anyag a fa volt, nem lehet tehát csodálkozni rajta, ha évszázadokon keresztül óriási pusztításokat okozott a tűz.
Az első önkéntes tűzoltóegylet a Monarchia területén Aradon jött létre 1834-ben, miután kigyulladt egy kereskedő háza, és az ott tárolt lőpor felrobbanása az egész várost veszélyeztette.
Szent Flórián, aki a tűzoltók patrónusává vált, eredetileg a római hadsereg tisztje volt a harmadik és a negyedik század fordulóján, majd keresztény vértanú lett. Eleinte árvíz ellen reméltek tőle segítséget, mivel vértanúsága is ezzel kapcsolatos: malomkővel a nyakában az Enns folyóba vetették. Jóval halála utáni, 15. századi legendája szerint imával akadályozta meg egy ház leégését, ekkortól lett tűzvésztől védő szent, illetve tűzzel kapcsolatos mesterségek védőszentje.
V stredovekých mestách boli cechy zodpovedné za kontrolu a likvidáciu prípadných požiarov. Od 16. storočia noční strážcovia chránili v noci pokoj v osadách. Ich povinnosťou bolo aj upozornenie obyvateľov, ak vypukol požiar, okrem toho, že každú hodinu hlásili plynúci čas, zvyčajne v piesni: „Hodiny odbili deväť, choďte teraz spať. Pozor na oheň a vodu, aby ste neutrpeli žiadnu škodu!“ Väčšina domov bola pokrytá tŕstím, ploty boli zo živých plotov a kolov a hlavným stavebným materiálom bolo drevo, takže neprekvapuje, že požiare v priebehu storočí spôsobili obrovské škody.
Prvý dobrovoľný hasičský zbor v monarchii bol založený v Arade v roku 1834 po tom, čo sa v dome obchodníka vznietil požiar a výbuch tam uskladneného pušného prachu ohrozil celé mesto.
Svätý Florián, ktorý sa stal patrónom hasičov, bol pôvodne dôstojníkom rímskej armády na prelome tretieho a štvrtého storočia a neskôr kresťanským mučeníkom. Spočiatku sa verilo, že pomôže proti povodniam, keďže s tým súvisela aj jeho mučenícka smrť: bol hodený do rieky Enns s mlynským kameňom na krku. Podľa legendy z 15. storočia dlho po svojej smrti zachránil svojou modlitbou dom pred požiarom a odvtedy sa stal svätým ochrancom pred požiarmi a patrónom remesiel súvisiacich s ohňom.
A Diószegi cukorgyárban a megelőző jellegű tűzvédelemre nagy hangsúlyt fektettek a részvényesek, föleg azután, hogy 1871-ben egy tűzvész elpusztította a gyárépületet és az áruval megrakott raktárakat. 1873-ban Kuffner Károly megszervezte a gyári önkéntes tűzoltó testületet, melynek ö lett a védnöke és tiszteletbeli elnöke is. A községben akkoriban még nem létezett tűzoltó egyesület, ezért szükség esetén, a faluban kitörö tüzeseteknél is a gyári tűzoltók voltak bevetve. A testület fennállásának 25. évfordulója alkalmából, munkásságukat elismerve I. Ferenc József császár arany érdemrendet adományozott nekik.
V Diószegskom cukrovare kládli akcionári veľký dôraz na preventívnu protipožiarnu ochranu, najmä po tom, čo v roku 1871 požiar zničil budovu továrne a sklady naplnené tovarom. V roku 1873 Károly Kuffner zorganizoval dobrovoľný hasičský zbor továrne, ktorého sa stal patrónom aj čestným prezidentom. V tom čase v obci neexistoval žiadny hasičský spolok, preto boli továrenski hasiči nasadzovaní v prípade potreby, a to aj v prípade vypuknutia požiarov v obci. Pri príležitosti 25. výročia existencie zboru im cisár František Jozef I. udelil zlatú medailu za zásluhy ako uznanie za ich prácu.
A községi tüzoltóegyesületet 1884-ben alapították. Az elsö faszerkezetü, falazott tüzoltószertár épülete hozzávetölegesen a jelenlegi környékén állt, amit igazol a mellékelt, 1898-ból való képeslap, ahol a szertár az alsó kép bal oldalán látható. Az új, jelenleg is álló tüzoltószertár valószínüleg a huszadik század húszas éveinek elsö felében épült és máig az eredeti célját szolgálja. A tüzoltószertár bal oldalán található területen állt egykor Szent Flórián szobra, lásd a mellékelt képeslapot. Az eredeti szobor napjainkban a szertár földszintjén porosodik.
Obecný hasičský zbor bol založený v roku 1884. Prvá budova hasičskej zbrojnice bola murovaná s drevenou konštrukciou a stála približne na mieste súčasnej zbrojnice, o čom svedčí priložená pohľadnica z roku 1898, kde je stanica viditeľná na ľavej strane dolného obrázku. Nová, i v súčasnosti stojaca hasičská zbrojnica bola pravdepodobne postavená v prvej polovici 20. rokov 20. storočia a dodnes slúži svojmu pôvodnému účelu. Socha svätého Floriána kedysi stála na ploche naľavo od hasičskej zbrojnice, viď priložená pohľadnica. Pôvodná socha je v súčasnosti zapadnutá prachom na prízemí zbrojnice.
A „Komáromi Lapok“ 1934. szeptember 12-ei számában egy mondatban így tudósított: Diószegen nagy ünnepség volt a diószegi tűzoltóság félszázados fennállása alkalmából.
Noviny „Komáromi Lapok“ vo svojom čísle z 12. septembra 1934 jednou vetou informovali: V Diószegu sa konala veľká oslava pri príležitosti 50. výročia založenia hasičského zboru v Diószegu.
Egy szomorú családomat is érintö esemény kapcsolódik a diószegi cukorgyár önkéntes tüzoltó testületéhez. Történt ugyanis, hogy 1948 telén tüz ütött ki cukorgyárban, és nagyapám, Uher József, a cukorgyár gépszerelöje és gözgépésze, mint önkéntes tüzoltó részt vett a tüzvész oltásában. Az oltási munkák folyamán a ruházata teljesen átázott, hideg tél lévén a nagyapám megbetegedett, tüdögyulladást kapott és viszonylag fiatalon, 47-éves korában elhunyt. Így én már nem ismerhettem a nagyapámat, de máig büszkeséggel tölt el a hösiessége.
S dobrovoľným hasičským zborom cukrovaru v Diószegu sa viaže smutná udalosť, ktorá zasiahla aj moju rodinu. Stalo sa, že v zime roku 1948 vypukol v cukrovare požiar a môj starý otec, József Uher, mechanik a strojník parných strojov cukrovaru, sa zúčastnil hasenia požiaru ako dobrovoľný hasič. Počas hasiacich prác sa mu oblečenie úplne premočilo a keďže bolo veľmi chladno, starý otec ochorel, dostal zápal pľúc a zomrel v relatívne mladom veku 47 rokov. Takže som svojho starého otca nikdy nepoznal, ale spomienka na jeho hrdinstvo ma stále napĺňa hrdosťou.
