Kiss Antal Diószegen született 1933. júl. 3-án ikerpárjával, Máriával, aki sajnos pár órával a születését követöen elhunyt. Az ikerpár házasságon kívüli kapcsolatban fogant. Az apa, Kiss Antal 30 éves nös borbély-fodrászmester. A gyermekek anyja Fülöp Mária, 31 éves hajadon. Mindketten Magyardiószegi lakósok.
A csecsemökorú Antalt mint nem kívánt gyermeket, szülei állami gondozásba adták, tehát azokat a késöbbi elmondása szerint is nem ismerte.
Nyolc évet tölött árvaházban, majd azután parasztcsaládhoz lett nevelésbe kiadva. 8 évet végzett az általános iskolában.
A sors közben a fiatal fiút valószínüleg Pozsonyon keresztül Mosonmagyaróvárra sodorta, ahol a katonai szolgálatból csak a három hétig tartó alapkiképzést végezte el.
Antal Kiss sa narodil v Diószegu 3. júla 1933 spolu so svojím dvojčaťom, sestrou Máriou, ktorá však, žiaľ zomrela len niekoľko hodín po narodení. Dvojčatá prišli na svet z mimomanželského vzťahu. Ich otcom bol 30-ročný ženatý majster holič a kaderník Antal Kiss. Ich matkou bola 31-ročná slobodná Mária Fülöpová. Obaja boli obyvateľmi obce Magyardiószeg.
Keďže bol Antal nechceným dieťaťom, rodičia ho zverili do štátnej starostlivosti; v dôsledku toho – ako neskôr sám spomínal – svojich rodičov nikdy nepoznal.
Osem rokov strávil v detskom domove, odkiaľ ho následne na výchovu umiestnili do roľníckej rodiny. Absolvoval osemročné všeobecné vzdelanie.
Cesty mladého muža – ktoré pravdepodobne viedli cez Bratislavu – ho napokon priviedli do Mosonmagyaróváru, kde v rámci vojenskej služby absolvoval iba trojtýždňový základný výcvik.
1956-ban mosonmagyaróvári – Lenin út 61. – lakos, magyar állampolgár, magyar
anyanyelvü, nötlen, diákotthoni fütö-foglalkozású, büntetlen elöélettel.
Kiss Antal sokadmagával részt vett 1956. okt. 26-án a mosonmagyaróvári tüntetésen. A sortüz után ott volt a határőrlaktanya védőinek lefegyverzésénél, és azokon a megmozdulásokon is, ahol 1956. okt. 27-én a feldühödött tömeg határőrtiszteket bántalmazott, majd hármat megölt. Részt vállalt az események levezetésében is.
V roku 1956 býval v Mosonmagyaróvári (na Leninovej ulici č. 61), bol maďarským občanom, hovoriacim po maďarsky a slobodný; pracoval ako kurič na študentskom internáte a predtým nebol trestne stíhaný.
Antal Kiss sa spolu s mnohými ďalšími zúčastnil na demonštrácii v Mosonmagyaróvári dňa 26. októbra 1956. Po streľbe do davu bol prítomný pri odzbrojovaní obrancov kasární pohraničnej stráže, ako aj pri udalostiach z 27. októbra 1956, počas ktorých rozvášnený dav napadol príslušníkov pohraničnej stráže a následne troch z nich usmrtil. Zohral tiež úlohu pri organizovaní priebehu týchto udalostí.
1957. január 24-én letartóztatták így részesévé vált a mosonmagyaróvári pernek.
A mosonmagyaróvári per, vagy tágabb értelemben a győri és mosonmagyaróvári eseményeket összefogó megtorló eljárások a kádári diktatúra egyik legvéresebb koncepciós elemekkel teli fejezete volt.
Az eljárás alapvetően az 1956. október 26-i mosonmagyaróvári sortüzre – ahol a határőrök fegyvertelen tömegbe lőttek –, valamint az azt követő népítéletekre és lincselésekre adott brutális állami válasz volt.
A Kádár-rendszer bírósága megfordította a történéseket: a sortüzet elrendelő vagy abban részt vevő tiszteket áldozatnak, a sortűz ellen tiltakozó és a laktanyát később lefegyverző polgárokat pedig „ellenforradalmi, gyilkos terroristáknak” állította be.
Zatkli ho 24. januára 1957, čím sa stal jedným z účastníkov mosonmagyaróvárského procesu. Mosonmagyaróvárský proces – alebo v širšom zmysle trestné konanie zahŕňajúce udalosti v mestách Győr a Mosonmagyaróvár – predstavoval jednu z najkrvavejších kapitol Kádárovej diktatúry, kapitolu, ktorá niesla všetky znaky vykonštruovaného politického procesu. Toto konanie bolo v podstate brutálnou reakciou štátu na streľbu v Mosonmagyaróvári z 26. októbra 1956 – pri ktorej príslušníci pohraničnej stráže spustili paľbu do neozbrojeného davu –, ako aj na následné prípady svojvoľného vykonávania „spravodlivosti“ a lynčovania. Súdy Kádárovho režimu obrátili sled udalostí: dôstojníkov, ktorí vydali rozkaz na streľbu alebo sa na nej podieľali, vykreslili ako obete, zatiaľ čo občanov, ktorí proti streľbe protestovali – a neskôr odzbrojili kasárne – označili za „kontrarevolučných, vražedných teroristov“.
- A fő vádak: A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés, valamint gyilkosság/bántalmazás (a laktanyánál meglincselt határőrtisztek ügyében).
- A bírák: A pereket sokszor jogi végzettség nélküli, úgynevezett „vészbíróságok” vagy pártkatonák vezették. Győrben a hírhedt Gyepes István elnökölt, aki még be sem fejezte a jogi egyetemet, amikor már halálos ítéleteket szabott ki.
- Dudás István laktanyaparancsnok: A sortűz idején a parancsnokságért felelős tiszt Csehszlovákiába menekült a felelősségre vonás elől. Később hazatért, a Kádár-rendszerben alezredesként szolgált tovább, és kiemelt nyugdíjjal, bántatlanul halt meg.
• Hlavné obvinenia: Organizovanie zvrhnutia ľudovodemokratického štátneho zriadenia, ako aj vražda či napadnutie (v súvislosti s prípadom príslušníkov pohraničnej stráže, ktorí boli lynčovaní v kasárňach).
• Sudcovia: Procesy často viedli takzvané „mimoriadne súdy“ alebo lojálni prívrženci strany, ktorí nemali žiadne právnické vzdelanie. V Győri konanie viedol neslávne známy István Gyepes, ktorý vynášal rozsudky smrti ešte predtým, než vôbec dokončil štúdium práva.
• Veliteľ kasární István Dudás: Dôstojník, ktorý velil v čase streľby, ušiel do Československa, aby sa vyhol zodpovednosti. Neskôr sa vrátil, v rámci Kádárovho režimu pokračoval v službe v hodnosti podplukovníka a dožil svoj život bez akejkoľvek újmy a poberal vysoký dôchodok.
A mosonmagyaróvári perben első fokon szervezkedésben való részvétel és gyilkosság vádjával a bíróság Kiss Antalt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú életfogytiglani ítéletét súlyosbítva kötél általi halálbüntetésre ítélte.
Az ítéletet 1957. december 31-én hajtották végre, így az amúgy is hányatott sorsú, még csak 24-éves fiatalember élete kihunyt.
A mosonmagyaróvári per mártírjainak földi maradványait 1990 tavaszán tárták fel a sopronkőhidai rabtemetőben, majd 1991. márc. 23-án helyezték végső nyugalomra a magyaróvári temetőben.
V procese v Mosonmagyaróvári odsúdil súd prvého stupňa Antala Kissa na doživotné väzenie za účasť na sprisahaní a spáchanie vraždy. Najvyšší súd následne sprísnil pôvodný doživotný trest a uložil trest smrti obesením.
Rozsudok bol vykonaný 31. decembra 1957, čím sa skončil život tohto mladého muža – mal iba 24 rokov –, ktorý mal za sebou už aj tak búrlivú životnú cestu.
Telesné pozostatky mučeníkov z procesu v Mosonmagyaróvári boli exhumované na jar roku 1990 na väzenskom cintoríne v Sopronkőhide a 23. marca 1991 boli následne uložené k večnému odpočinku na cintoríne v Magyaróvári.
Sajnos az 1956-os mosonmagyaróvári perben kivégzett Kiss Antal fűtőről nem maradt fent széles körben elérhető vagy digitalizált portréfotó a nyilvános történelmi archívumokban.
A megtorlás áldozatainak jelentős részéről – különösen a szegény sorsú, állami gondozásban nevelkedett vidéki munkásokról – az állambiztonsági szervek ugyan készítettek rabosítási fényképeket a letartóztatásuk után, de ezek a periratok mélyén, a Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában vagy zárt kutatói adatbázisokban pihennek, és nem kerültek ki a világhálóra.
Vo verejných historických archívoch sa žiaľ nezachoval žiadny všeobecne dostupný ani digitalizovaný portrét Antala Kissa – kuriča, ktorý bol popravený po súdnom procese v Mosonmagyaróvári v roku 1956.
Hoci orgány štátnej bezpečnosti vyhotovovali fotografie mnohých obetí represií – najmä osôb zo sociálne slabších pomerov, napríklad poľnohospodárskych robotníkov, ktorí vyrastali v štátnej starostlivosti –, tieto snímky zostávajú ukryté hlboko v spisoch uložených v Historickom archíve služieb štátnej bezpečnosti alebo v databázach s obmedzeným prístupom; online sprístupnené neboli.
