Jarmoky v Diószegu.

Uher Tibor, 2024. június 14.

A vásárok az adás-vevés szervezett alkalmai voltak. A vásár helye minden esetben jelentősebb helység, amely földrajzi fekvésénél,  folyami átkelőhely, különböző földrajzi tájak találkozása, fontos szárazföldi és vízi utak kereszteződése,  kisebb-nagyobb tájak központja, nagy átmenő forgalom, közigazgatási, kulturális központ jellegénél (járási, megyei székhely, valamint hagyományainál fogva kiemelkedett környezetéből. Az ilyen helységek a vásáros vagy vásárhelyek. A vásárhelyek életében a vásárok rendkívüli nagy jelentőséggel bírtak. Sok esetben neveiket is a vásártól, annak napjától vagy egyéb körülményeitől vették (Szombathely, Dunaszerdahely, Kézdivásárhely, stb.). 

Jarmok bola organizovaná forma kúpy a predaja tovaru. Jarmoky sa organizovali vo významných obciach kde sa nachádzali brody, alebo mosty cez rieku, stretnutie viacerých územných celkov, samosprávne a kultúrne centrá, sídla okresu alebo župy. Vo viacerých prípadoch takejto obci-mestu časom prischlo k pôvodnému názvu aj …hely, …vásár (Szombathely, Dunaszerdahely, Vásárút atď.)

A vásárok nagyságát, jelentőségét körzetük (vásárkörzet) határozta meg. vásárkörzetnek nevezzük az egyes vásárhelyeket körülvevő azon területeket, településeket, amelyek az illető vásárhelyre járnak eladni, ill. venni; oda hordják áruikat és onnan szerzik be szükségleteiket. A vásárkörzet nagyságától függően voltak helyi, táji és országos jelentőségű vásárok. 

Veľkosť jednotlivých jarmokov bola závislá od veľkosti obvodu, v centre ktorého sa nachádzal. V závislosti od veľkosti obvodu jarmoku boli jarmoky označované ako jarmoky miestneho, župného, alebo celoštátneho významu. Jarmoky významne napomáhali urbanizácii.

A vásárok az urbanizáció fontos segítői. A vásártartási jog igen lényeges jog volt. Kaphatták a királyi, a szabadalmas- és a mezővárosok, valamint a földesurak a birtokukon lévő egyes települések részére. A vásártartás alapja a vásárjog volt. A vásártartás jól jövedelmezett, a vásári jövedelem alapja a vásári helypénz és a vásárvám volt. Ezt egészítették ki a különböző vásári szolgáltatások díjai (pl. mérlegpénz, őrzési díjak, a különböző vizsgálati díjak, valamint a különböző büntetéspénzek, illetve az elkobzott áruk értéke). A vásárjogot saját kezelésben is gyakorolták, de sok esetben bérbe is adták. A feudalizmusban a vásárjogot több más kiváltság és jog támogatta. 

Tzv. Jarmočné právo bolo jedným z najvýznamnejších práv, ktoré boli udeľované. Mohlo byť udelené slobodným kráľovským mestám, lúčnym mestám (mezöváros), alebo Veľkostatkárom v obciach v ich vlastníctve. Jarmok bol významným zdrojom príjmu, ktorý sa skladal hlavne z poplatkov za miesto predaja a z jarmočného cla. Okrem toho boli významným zdrojom príjmov aj spoplatnené služby, ako poplatok za váženie, poplatok za strážnu službu, rôzne pokuty, ako aj hodnota zabaveného tovaru.

A vásárokat már a legkorábbi idők óta bizonyos rend, vásári rendtartás szerint tartották. A vásári rendtartás meghatározta a vásár kezdetét, az elővásárlás idejét, a vásár helyét, az árusok elhelyezkedésének rendjét, az adás-vevés szabályszerű mozzanatait. A vásári rendtartások feladata nemcsak a vásári rend biztosítása volt, hanem a helybeli árusok és vevők érdekvédelme is az idegenekkel szemben. A vásári rendtartás őre a vásárbíró vagy vásárbírák voltak. A vásárbírák legfontosabb tevékenysége volt a vámok és a helypénzek beszedése, a különböző vásárjövedelmek behajtása mellett a vásári bíráskodás. Mivel a vásárjövedelmek nagy részéről nyugtát, azaz ahogy akkor nevezték „cédulát“  adtak, cédulás embernek, cédulás úrnak is nevezték őket. A vásárbírák munkájukat a cédulaházakban végezték. Minthogy a vásárok fejlődtek, egy napról többre terjedtek, területileg is megoszlottak, a kezdeti egy vásárbíró mellé sok helyen még egyet választottak. A két vásárbíró egymást is ellenőrizte. A fejlődés további szakaszában a vásárbírák alkalmazottakkal dolgoztak. – A vásárok időpontja és száma igen lényeges körülmény. Az időpontot a vásárszabadalom rendszerint megadta és az egy évben tartható vásárok számát is meghatározta. A vásárok időpontja összefüggésben lehetett a vásárhely sajátos termelési viszonyaival, a mezőgazdasági év egyes szakaszaival. Az egyes vásárok nevében mindez szépen tükröződik komlóérési vásár, dohánysimitási vásár, szüreti vásár, aratási vásár, juhnyírási vásár, búzaszentelői vásár, szentistváni vásár, szentandrási vásár, stb. Az időpont legtöbb esetben a vásár kezdő napjának az idejére vonatkozott. A vasárnap elnevezés az ősi vásárnapból alakult ki. A vásárok fejlődésével párhuzamosan a vásárok tartama nőtt. A jelentősebb vásárhelyek vásárai legalább két-három napig tartottak. 

Jarmoky boli v každom prípade organizované podľa prísneho „Jarmočného poriadku“ ktorý bol vyvesený na verejne dostupnom mieste v areáli jarmoku. Určoval začiatok jarmoku, miesto jeho usporiadania, rozloženie, veľkosť a cenu jarmočných miest a zásady kúpy a predaja tovaru na jarmoku. Na dodržiavanie zásad jarmočného poriadku dohliadal tzv. Jarmočný sudca v prípade potreby aj s pomocníkmi. Im sa platili všetky vyššiespomenuté poplatky a pokuty. Významnejšie jarmoky trvali aj dva-tri dni.

A vásárok két nagy részre oszthatók: állatvásárokra és iparcikkvásárokra (kirakodóvásár). A legtöbb vásárban terményvásárt is tartottak; ezek az állatvásárokhoz kapcsolódtak. A kétfajta vásár kiegészítette egymást és sok esetben ugyanazon a napon vagy napokon, ugyanazon helyen vagy egymás szomszédságában tartották őket. Az állatvásárokon és a kirakodóvásárokon belüli differenciálódást, az időtartamban és a vásárhelyben bekövetkezett elkülönüléseket a vásár fejlettségeként, nagyobb területre való hatásaként értékelhetjük. A vásárok fejlettségét jól mutatják a vásárhirdetések, amelyeket egyrészt helyben dobszó vagy publikáció útján, másrészt a környéken, a vásárkörzet helységeiben kifüggesztett nyomtatott hirdetményekkel, országosan pedig a kalendáriumok vásárhirdetési rovataival tettek közzé. 

Dátumy a miesta usporiadania jarmokov boli na miestnych úrovniach v okolí miesta jarmoku vyhlasované miestnymi hlásnikmi a tie významnejšie jarmoky boli zaradené do tzv. Jarmočného kalendára s celoštátnou platnosťou.

Egy ilyen kalendáriumban tallózva bukkantam rá a Diószegi vásárok idöpontjára az 1888 és 1889-es években: 

V takomto kalendári som našiel dátumy Diószegských jarmokov v rokoch 1888 a 1889.

Vásárok Diószegen: 

1888 szeptember 14.

         október  18.

         november 1.

         december 30.

1889 január 25.

         február 19.

         március 29.

         május 24.

Ma már csak nagyon kevesen tudják, hogy Diószegen hol tartották az ilyen vásárokat. Mivel nagy területre volt szükség, valamint hátránynak számított ha a központtól távol esett a vásártartóhely, Diószeg elöljárói a temetök közvetlen szomszédságában lévö községi tulajdonú területet jelölték ki vásártartási célra. A megközelítési útvonalnak pedig a ma is létezö, az Ůjhelyi utat és a Temetö utcát összekötö, a volt gözmalomnál leágazó út volt kijelölve. A község a vásárterület bejáratához egy úgynevezett cédulaházat is építtetett, amely a vásár idején az „adminisztratív“ tevékenységek ellátására szolgált.

Dnes už len málokto  vie, kde bolo v Diószegu miesto usporiadania týchto jarmokov. Nakoľko na usporiadanie týchto jarmokov bolo potrebné veľké priestranstvo a zároveň miesto nesmelo byť príliš ďaleko od centra, predstavenstvo mesta rozhodlo o umiestnení jarmoku na mestských pozemkoch v tesnom susedstve mestských cintorínov. Ako prístupová cesta bola označená spojnica medzi Novodvorskou cestou a Cintorískou ulicou s vyústením pri parnom mlyne. Pri vstupe do areálu trhoviska bola postavená murovaná stavba, tzv. „cedulový dom“ Pomenovanie pochádza odtiaľ, že sa v ňom vyberali všetky poplatky, o ktorých boli vydávané potvrdenia, čo v tých časoch ľudovo volali len „cedule“.

Végezetül pedig egy a vásárokhoz szorosan köthetö tárgyról teszek még említést, éspedig az úgynevezett „vásárfiáról“ ami tulajdonképpen a vásárból származó, onnan hozott ajándék. Ha legény adta leánynak, szerelmi ajándéknak is számított. A vásározók néhány tárgyat egyenesen vásárfia számára készítettek és árusítottak, ilyen volt például a szív-és más alakú mézeskalács  a kisfiúknak fából faragott kard, vagy huszár, a lányoknak baba, virág. Jellegzetes volt a feliratos fakanál, amit legények vettek lányoknak, illetve fiatal férjek menyecske feleségeiknek.

FRISSÍTÉS – AKTUALIZÁCIA.

2024. augusztus 30.

A fenti cikk írásakor még nem volt tudomásom arról, hogy a Diószeg-i vásárral kapcsolatosan létezik egy magyar szólás. A tegnapi nap folyamán szereztem róla tudomást és érdemesnek tartom azt itt veletek (önökkel) is megosztani.

A szólás a következö:

V čase vzniku tohoto článku som ešte nemal vedomosť o existencii maďarského porekadla, ktorého znenie v preklade je asi nasledovné: „Chýbalo mu to ako Diószegský jarmok“. Jeho význam je nasledovný: Zle pochodil.