Az első világháború után elcsatolt magyarlakta területek nagy része 1938-ban visszakerült Magyarországhoz, majd Németország oldalán belépett a második világháborúba. Rövidesen törvény kötelezte a településeket az első világháborús emlékművek felállítására. Mivel a visszacsatolás után az országzászlós emlékműveket is erősen szorgalmazták, sok helyen ezt a kettőt összevonták, és országzászlós világháborús emlékműveket állítottak.
Ebben az időszakban kapott megrendelést Berecz Gyula Diószegtől egy monumentális emlékmű elkészítésére. Az 1942 novemberében felavatott emlékmű jellegében nagyban különbözik a korábbiaktól: a középen elhelyezkedő, kezében gránátot tartó, marcona katona alakja dominál, két oldalán az erőt és a hősiességet szimbolizáló oroszlánnal és haldokló katonával
A komáromi Berecz Gyula (1894. október 20.–1951. október 7.) több háborús emlékművet alkotott, noha számunkra elsősorban a komáromi Duna Menti Múzeum előtt álló, 1937-ben felavatott Jókai-szobor révén közismert. A II. világháborút követő csehszlovák–magyar lakosságcsere során ő is Magyarországra kényszerült áttelepülni, ahol 57 évesen hunyt el. A diószegi köztéri világháborús emlékmű mellett négy csallóközi településen – Keszegfalván, Megyercsen, Nemesócsán valamint Udvardon láthatók emlékművek Berecz Gyula műhelyéből.
A korabeli sajtóhírek tanúsága szerint a szlovák–magyar nyelvhatáron fekvő települések emlékműavató ünnepségeit megkülönböztetett figyelem övezte, magas állami küldöttségek jelenlétében zajlottak. A diószegi országzászlós emlékművet többek között József főherceg jelenlétében avatták fel. „…A felavatásra József királyi főherceg a Duna-expresszel Galántáig utazott, hol Thuróczy Károly főispán üdvözölte. Fogadva az állomásparancsnok jelentkezését azután a fellobogózott Diószegre hajtatott. Az ünnepélyes szentmise után kezdetét vette az emlékmű felavatása. Vitéz Somorjay Sándor Diószeg főjegyzője miután szeretettel köszöntötte a megjelent előkelő vendégeket, felkérte a királyi főherceget, hogy mondja el emlékmű felavató beszédét. A főherceg gondolatgazdag, lelkes hangon elmondott beszédében ünnepelte az első világháború hősét: a Magyar Katonát. Aztán Subik Károly, egri prelátus kanonok által ajándékozott ereklyés országzászló nagy jelentőségét méltatta. A Hiszekegy felhangzása közben húzták fel az árbocra az országzászlót, miközben a lepel is lehullott a hősi emlékműről. Miután a királyi főherceg megkoszorúzta az emlékművet, Bondor Imre községi bíró átvette azoknak örök időkig való megőrzését. Dr. Lengyelfalusy József galántai esperes, Diószeg szülötte magasan szárnyaló beszéde, több szavalat és ének elhangzása” és a koszorúk elhelyezését követően „a Szózat eléneklésével záródott le a lélekemelő ünnepség.”
1942. november 14.
Väčšina oblastí obývaných Maďarmi anektovaných po prvej svetovej vojne bola v roku 1938 vrátená Maďarsku a potom vstúpila do druhej svetovej vojny na strane Nemecka. Čoskoro zákon zaviazal obce postaviť pamätníky obetiam prvej svetovej vojny. Keďže po opätovnej anexii sa dôrazne podporovali aj pamätníky s národnou vlajkou, na mnohých miestach sa tieto dve veci spojili a vznikli pamätníky s národnou vlajkou obetiam prvej svetovej vojny.
V tomto období dostal Berecz Gyula od obce Diószeg objednávku na vytvorenie monumentálneho pamätníka. Pamätník, slávnostne odhalený v novembri 1942, sa svojou povahou výrazne líši od predchádzajúcich: v strede dominuje postava vojaka s granátom v ruke, po jeho stranách sú: lev symbolizujúci silu a hrdinstvo a umierajúci vojak.
Gyula Berecz (20. októbra 1894 – 7. októbra 1951) z Komáromu vytvoril niekoľko vojnových pamätníkov, hoci je známy predovšetkým vďaka soche Jókaiho v Komárne, ktorá bola slávnostne odhalená v roku 1937. Počas československo-maďarskej výmeny obyvateľstva po druhej svetovej vojne bol nútený presťahovať sa do Maďarska, kde zomrel vo veku 57 rokov. Okrem verejného pamätníka druhej svetovej vojny v Diószegu možno pamätníky z dielne Gyulu Berecza vidieť v štyroch obciach v regióne Žitný Ostrov – Kameničná, Čalovec, Zemianska Olča a Dvory nad Žitavou.
Podľa správ z dobovej tlače boli slávnostné odhalenia pamätníkov v obciach nachádzajúcich sa na slovensko-maďarskej jazykovej hranici sprevádzané mimoriadnou pozornosťou a konali sa za prítomnosti vysokých štátnych delegácií. Pamätník štátnej vlajky v Diószegu bol slávnostne odhalený za prítomnosti arcivojvodu Jozefa a ďalších vzácnych hostí.. Na slávnostné odhalenie cestoval kráľovský arcivojvoda Jozef do Galanty dunajským expresom, kde ho privítal župan Károly Thuróczy. Po prijatí hlásenia veliteľa stanice sa potom odviezol do Diószegu.
Po slávnostnej omši sa začala inaugurácia pamätníka. Vitéz Sándor Somorjay, hlavný notár Diószegu po srdečnom pozdravení prítomných významných hostí požiadal kráľovského arcivojvodu, aby predniesol inauguračný prejav k pamätníku. Vo svojom premyslenom a nadšenom prejave arcivojvoda oslávil hrdinu prvej svetovej vojny: maďarského vojaka. Potom vyzdvihol veľký význam štátnej vlajky relikviou, ktorú daroval kanonik Károly Subik, prelát z Egeru.
Po odznení modlitby Vyznania viery bola na stožiar vztýčená štátna vlajka a z hrdinského pamätníka spadol rubáš. Po tom, čo kráľovský arcivojvoda položil na pamätník veniec, prevzal ho do večnej opatery starosta Imre Bondor. Slávnosť povznesenia duše sa skončila vznešeným prejavom Dr. Lengyelfalusy Józsefa, dekana z Galanty, rodáka z Diószegu po ktorom odzneli ešte recitácie a piesne pri pokladaní vencov.
Aktualizácia dňa 23.júna 2025
A Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)1942-11-07 / 45. szám így számolt be a készülö emlékmü leleplezésröl:
Holnap leplezik le a magyardiószegi hősi emlékművet. Berecz Gyula monumentális alkotását, amely a Felvidék egyik legimpozánsabb szoborművé lesz. A leleplező ünnepélyen megjelenik József kir. herceg tábornagy is és beszédet mond, valamint Johan Béla dr. államtitkár, aki a zöldkeresztes egészségházat, óvódát és szülőotthont avatja fel ugyanezen a napon. Diószeg község nagy ünnepe iránt az egész környék nagy érdeklődést tanusit s bizonyos, hogy az egésznapos ünnepségen sokan lesznek jelen. Úgy értesültünk, hogy Komáromból is többen utaznak holnap Diószegre.
A szövegböl azt is megtudhatjuk, hogy 1942. november 8-án volt felavatva a diószegi Zöldkereszt kórház is szülöotthonnal és óvodával.
Noviny Komáromi Lapok, 1942 (ročník 63, číslo 2-52) 1942-11-07 / číslo 45 informovalo o pripravovanom odhalení pomníka:
Hrdinský pamätník Magyardiószegu bude odhalený zajtra. Je to monumentálne dielo Gyulu Berecza, ktoré sa stane jednou z najpôsobivejších sôch na okolí. Na slávnostnom odhalení sa zúčastní a prednesie prejav aj poľný maršal knieža József, ako aj štátny tajomník Dr. Béla Johan, ktorý v ten istý deň slávnostne otvorí zdravotné stredisko, materskú školu a materský dom Zeleného kríža. Celá oblasť prejavuje veľký záujem o túto oslavu obce Diószeg a je isté, že na celodennej oslave bude prítomných veľa ľudí. Boli sme informovaní, že zajtra do Diószegu cestuje aj niekoľko ľudí z Komáromu.
Z textu sa tiež dozvedáme, že nemocnica Zelený kríž Diószeg s pôrodnicou a materskou školou bola slávnostne otvorená 8. novembra 1942.
- Szintén Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)1942-11-14 / 46. számában részletes tudósítás jelent meg az emlékmüavatási ünnepségröl is:
- Leleplezték o diószegi hősi emlékművet, Berecz Gyula legújabb alkotását
- Diószeg, nov. 8. (Kiküldött munkatársunktól.)
- Nyitra-Pozsony vármegyébe rándultunk át vasárnap. Komáromi vonatkozású ünnepet ültek ott: Berecz Gyula legújabb, hatalmas méretű alkotását, a diószegi hősi emlékművet leplezték le. Kötelességünknek éreztük, hogy részt vegyünk ezen az ünnepen. A szeretet és a komáromi büszkeség kötelezett rá. Gyönyörű ünnep volt! Igazi magyar ünnep. Azt az izzó és törhetetlen magyarságot, amelyet ebben a határszéli faluban tapasztaltunk, sose felejtjük el. Az az összefogás és megértés, amely a gyönyörű, méreteiben is párját ritkító hősi emlékmű létrehozását eredményezte s amely a falu gazdatársadalmát, munkásait és intelligenciáját áthatja, például szolgálhat sok magyar falunak, különösen most, ezekben a viharos időkben. Diószeg ünnepe nagy magyar vígasztalás volt s ezért örülünk, hogy résztvehettünk rajta mi, komárommegyeiek is.
- Az ég ablakait felhőfüggöny takarta még, amikor megkezdődött az ünnepély. A r. k. iskola előtti téren, ahová az emlékművet állították, hattalmas tömeg gyűlt össze. Itt volt a község apraja-nagyja s a környező falvak együttérző, hűséges magyar népe. József kir. herceg, tábornagy is megérkezett, az emelvényen mellette Thuróczy Károly, Nyitra-Pozsony vármegyék főispánja foglalt helyet. Az előkelőségek soraiban ott láttuk a honvédség képviselőit is.
- Vitéz Somorjai Sándor, a község fáradhatatlan főjegyzője köszöntötte a megjelenteket s megindító hangon adott kifejezést annak az örömnek, hogy a hősi emlékmű emelésével valóra válhatott Diószeg húszéves álma. A lepellel borított, őszirózsával körülültetett emlékmű elé ezután József kir. herceg, tábornagy állt. Gyönyörű szavakkal idézte a diószegi hősök emlékét, akik az ő parancsnoksága alatt küzdöttek annakidején Doberdón és az erdélyi havasokon. A nemzet szentjei ők, mondotta, akik a legnagyobbat áldozták fel a hazáért s akiknek jeltelen sírjait hozta most haza a község ebben az emlékműben, amely elé ezután erőt és biztatást gyűjteni zarándokol. Hangsúlyozta a kir. herceg, hogy a szobor nem csak az első, hanem a most folyó világháború hőseinek emlékét is megörökíti. Ezeknek a hősöknek példája arra int, hogy mi, akik itthon vagyunk, teljes odaadással és erővel dolgozzunk, hogy megkönnyítsük azok küzdelmét, akik odakint a legbarbárabb ellenséggel szemben véreznek. Ez az ellenség bennünket, magyarokat fenyeget elsősorban s meg kell értenünk, milyen sors várna ránk, ha ő kerekedne felül.
- A gyönyörű ünnepi beszéd után lehullott az emlékműről a lepel. A 7 méteres, mű, amely az erőt, bátorságot és az önfeláldozást szimbolízálja, lenyűgöző hatást váltott ki. És most valami csodálatos dolog történt. Az emlékműhöz kapcsolt zászlórúdra felszökött az országzászló és abben a pillanatban a felhők mögül kiragyogott a nap. Mintha a magyarok Istene rendelte volna így: a zászló éppen azzal az oldalával fordult a nap felé, amelyen a Boldogságon Szűz képe volt. Az emberek szinte megdöbbenve nézték a képet. A sűrű sorokból feltört néhány zokogás.
- Lengyelfalusy József galántai esperesplébános mondott még gondolatokban gazdag beszédet, majd Friedrich Béláné a Hiszekegyet szavalta el nagy hatással. A helybeli iparosdalárda éneke után, amelyet Khin István vezetett kitűnően, Bondor Imre községi bíró vette át az emlékművet közvetlen, egyszerű, de annál többet kifejező szavakkal. A bensőséges ünnepély a Szózattal fejeződött be, amely után az emlékmű megkoszorúzása és az ifjúsági egyesületek, valamint a tűzoltók és leventék díszfelvonulása következett.
- Délben a szövetkezeti székház nagytermében közös ebéd volt, amelyen melegen ünnepelték Berecz Gyulát, akinek sikerekben gazdag művészi pályája egyik legemlékezetesebb és legkedvesebb állomása lesz a diószegi leleplezés.
Taktiež v Komáromi Lapok, 1942 (63. ročník, číslo 2-52)1942-14-11 / číslo 46, bola uverejnená podrobná správa o slávnostnom odhalení pamätníka:
Odhalený Diószegský hrdinský pamätník. Najnovšie dielo Gyulu Berecza
Diószeg, 8. novembra. (Od nášho vyslaného kolegu.)
V nedeľu sme sa ponáhľali do župy Nyitra-Pozsony. Konali sa tam oslavy súvisiace s Komárnom: odhalili najnovšie, obrovské dielo Gyulu Berecza, Diószegský hrdinský pamätník. Cítili sme, že je našou povinnosťou zúčastniť sa tejto oslavy. Láska a hrdosť na Komárno nás k tomu zaväzovali. Bola to krásna oslava! Skutočná maďarská oslava. Nikdy nezabudneme na žiarivú a nezlomnú národnú hrdosť, ktorú sme zažili v tejto pohraničnej obci. Spolupráca a porozumenie, ktoré viedli k vytvoreniu krásneho, rozmermi neporovnateľného hrdinského pamätníka, ktorý preniká do roľníckej komunity, robotníkov a inteligencie obce, môže slúžiť ako príklad pre mnohé maďarské dediny, najmä teraz, v týchto turbulentných časoch. Slávnosť v Diószegu bola veľkou útechou a sme radi, že sme sa jej my, obyvatelia Komáromskej župy, mohli zúčastniť.
Keď sa začal obrad, okná oblohy boli stále zahalené závojom mrakov. Na námestí pred r.k. školou, kde bol postavený pamätník, sa zhromaždil veľký dav. Prítomní boli ľudia z obce, veľkí aj malí, a sympatizujúci, lojálni maďarskí ľudia z okolitých dedín. Prišiel poľný maršal József a na pódiu vedľa neho sedel Károly Thuróczy, hlavný župan župy Nyitra-Pozsony. Medzi hodnostármi sme videli aj zástupcov armády.
Vitéz Sándor Somorjai, neúnavný hlavný notár obce, pozdravil prítomných a dojímavým hlasom vyjadril radosť, že dvadsaťročný sen Diószegu sa mohol naplniť postavením hrdinského pamätníka. Poľný maršal József sa potom postavil pred pamätník, prikrytý rubášom a obklopený astrami. Krásnymi slovami citoval hrdinov Diószegu na pamiatku tých, ktorí v tom čase bojovali pod jeho velením v Doberdó a Transylvánskych horách.
Obec si teraz týmto pamätníkom priniesla svojich hrdinov domov. Kráľovské knieža zdôraznil, že socha uchováva pamiatku hrdinov nielen prvej svetovej vojny, ale aj tej súčasnej. Príklad týchto hrdinov nás, ktorí sme doma, nabáda, aby sme s plným nasadením a silou pracovali na uľahčení boja tých, ktorí krvácajú proti barbarskému nepriateľovi zvonku. Tento nepriateľ ohrozuje v prvom rade nás, Maďarov, a musíme pochopiť, aký osud by nás čakal, keby zvíťazili.
Po krásnom slávnostnom prejave spadol z pamätníka rubáš. Sedem metrov vysoké dielo, ktoré symbolizuje silu, odvahu a sebaobetovanie, malo pôsobivý účinok. A teraz sa stalo niečo úžasné. Štátna vlajka sa vzniesla na stožiar pripevnený k pomníku a v tej chvíli spoza mrakov vysvietilo slnko. Akoby to Boh Maďarov prikázal: vlajka sa otočila k slnku práve tou stranou, na ktorej bol zobrazený obraz Panny Márie. Ľudia sa na obraz pozerali takmer v šoku. Z hustých radov sa ozvalo niekoľko vzlykov. Galantský dekan-farár József Lengyelfalusy predniesol premyslený prejav a potom Béláné Friedrich s veľkým efektom zarecitovala Krédo. Po speve miestneho priemyselného zboru, ktorý vynikajúco viedol István Khin, prevzal pamätník obecný richtár Imre Bondor s priamymi, jednoduchými, ale o to výraznejšími slovami. Slávnostný obrad sa skončil "szózat"-om, po ktorom nasledovalo kladenie vencov k pamätníku a prehliadka mládežníckych združení a hasičov.
Napoludnie sa konal spoločný obed vo veľkej sále spoločenského domu, kde bol vrúcne oslavovaný Gyula Berecz, pre ktorého bude odhalenie pomníka v Diószegu jedným z najpamätnejších a najdrahších momentov jeho umeleckej kariéry.
