Diószegská Kerék csárda
Csárda szavunkra 1755-től van adat. Csárdának nevezték el a már létezö pusztai kocsmákat. A csárdák a településeken kívül, jelentősebb vásáros helyekre vezető utak mentén, utak találkozásánál, keresztezésénél, illetve olyan helyeken álltak, ahol a közigazgatás nehezen tudta ellenőrizni őket. Az elsö pusztai kocsmákat Károlyi Sándor gróf az 1720-as években építtette különbözö birtokain. Ezek egyszerü, nádfedeles építmények voltak “lóitatásnyi távolságra” egymástól.
Prvá zmienka s výrazom “Csárda” pochádza z roku 1755. Csárdou boli nazývané už existujúce krčmy v šírom poli. Csárdy stáli mimo zastavaných území obcí-miest popri frekventovaných cestách a križovatkách ciest, resp. na takých miestach, kde boli samosprávami ťažko kontrolovateľné. Prvé poľné krčmy dal postaviť v 20. rokoch 18. storočia gróf Károlyi Sándor na svojich statkoch. Boli to jednoduché stavby so slamenou strechou od seba vo vzdialenostiach “napájania koní”.
A csárda neve származhatott attól a helytől, ahol állott (pl. Kondorosi csárda Kondoros mellett), a cégérüktől (pl. Pintes csárda), a csárdás nevétől (pl. Kelemen csárda) és nem utolsósorban a bennük esett nevezetes eseménytől (pl. Nyakvágó csárda Kunszentmiklóson). Nevezetesebb csárdák voltak a már említetteken kívül: Almádi csárda Veszprém és Zala megye egykori határán, Billege csárda Tapolca határában, Gyöngyösi csárda Hévíz közelében, Pipagyújtó csárda Somorja közelében, Gyilkos csárda Hajdúböszörmény határában, Putri csárda Túrkeve határában, vagy a Becsali csárda a Komáromi határban.
Pomenovanie csárdy mohlo pochádzať od samotného miesta kde stála (napr. Kondorosská csárda pri Kondorosi), od tzv. cechového znaku (napr. Pintes csárda), od mena krčmára (napr. Kelemen csárda), od chýrnej udalosti ktorá sa tam udiala ( napr. Csárda Hrdlorez pri meste Kunszentmiklós). Známejšie csárdy boli okrem už spomenutých: Almádi csárda na niekdajšej hranici žúp Veszprém a Zala, Billege csárda v chotári Tapolca, Gyöngyösi csárda neďaleko Hévíz-u, Pipagyújtó Csárda pri Somorja (dnes Šamorín), Putri csárda v chotári Túrkeve, alebo Becsali csárda pri Komárne.
A csárdák jellegzetes berendezéséhez tartoztak a kecskelábú pallóasztalok és lócák, az ivó sarkában elkerített ketrecszerü menedékhely, az úgynevezett “kármentö”, ahová verekedések alkalmával a kocsmáros menekült az értékeivel, itt tartotta értékesebb borait, ingóságait és itt volt a hálóhelye is.
Zariadenie csárdy bolo tiež jednoduché, väčšinou len dlhé drevené stoly s lavicami. Časť miestnosti bola oddelená latovými mrežami, tzv. chránená miestnosť, kam sa v prípade väčšej bitky krčmár aj so svojimi cennosťami mohol zavrieť do bezpečia. Krčmár tu mal uskladnené aj svoje vzácnejšie vína a svoje cennosti, resp. tu aj prespával.
A Diószegi Kerék csárda valószínüleg a cégéréröl kapta a nevét, ami egy kocsikerék lehetett. Ez a csárda a Szenc-Pozsonyi országúton állt a Nagyfödémesre, illetve Jókára vezetö elágazásnál a Fekete víz folyása mellett. Az elsö nyomát az 1783-ban készült I. katonai felmérés térképén találjuk, (de válószínüsíthetö, hogy már az 1750-es években létezett) ahol az épületet még téglalap alapúnak ábrázolják.
Diószegská Kerék csárda bola pavdepodobne pomenovaná podľa svojho cechového znaku, ktorým mohlo byť asi drevené koleso z voza, zavesené nad vchodom. Csárda stála na Seneckej ceste, pri odbočke na Veľké Úľany, resp. Jelku pri riečke Čierna voda. Vôbec prvú zmienku – stopu o existencii tejto csárdy nájdeme na mape z I. vojenského mapovania z roku 1783 (dá sa však predpokladať, že existovala už okolo roku 1750) kde je zobrazená s obdĺžnikovým pôdorysom.
Viszont a következö, az 1839-ben készült II. katonai felmérés térképén már “derékban megtört”, “ L” – alaprajzzal van ábrázolva, tehát a két katonai térképészeti felmérés-közötti idöszakban az épületet átalakították.
V roku 1839, pri II. Vojenskom mapovaní je zobrazená už s pôdorysom v tvare písmena “L”.
Ami a Diószegi Kerék csárda elhelyezkedését illeti, ezt hozzávetölegesen úgy állapíthatjuk meg, ha két viszonylag pontos térképet összevetítünk. A két térkép egyike a mai állapotot ábrázolja, míg a másik az 1:5000-léptékü, 1955-ben készült Állami térkép. Itt láthatjuk, hogy az egykori csárda épülete az 1968-ban megépült, a Diószeget elkerülö út nyomvonalán állott, a meglévö körforgalomtól nyugati irányban (Szenc felé) kb. 70-80 méternyire. Elmondható tehát, hogy az útépítés elött még az esetleg meglévö romok az építés folyamán örökre eltüntek.
Miesto, kde táto csárda stála dokážeme dnes najpresnejšie určiť premietnutím historickej mapy do mapy súčasného stavu. Historickou mapou je štátna mapa s mierkou 1:5000 z roku 1955. Týmto spôsobom sa dopracujeme ku grafickým údajom, ktoré nám prezradia že csárda stála presne pod telesom cesty obchvatu mesta, približne 70-80 metrov smerom na Senec od kruhového objazdu pri odbočke na Veľké Úľany. Dá sa preto konštatovať, že počas výstavby tejto cestnej komunikácie naveky zmizli aj posledné stopy tejto budovy.
A csárda épületének a méreteit legpontosabban az 1904-ben készült kataszteri térképböl állapíthatjuk meg, ahol a megadott léptékböl kiindulva cca 24m x 16m x 8m (a mellékelt ábrán) alapméretekre tudunk következtetni.
Najpresnejšie rozmery budovy csárdy je možné zistiť podľa Katastrálnej mapy z roku 1904, kde vychádzajúc z udanej mierky mapy zistíme rozmery približne 24 x 16 x 8 metrov, viď priložený obrázok.
A csárda leginkább vásárok alkalmával telt meg. Ha jöttek az emberek a diószegi vagy a nagyfödémesi vásárra, itt álltak meg elöször. A visszatérők itt itták meg az áldomást, mert az adásvevést mindig az áldomás „pecsétje alatt“ kötötték. Többen még a vásárt is itt bonyolították le, be sem menve a vásárba. Ha eladnivalójuknak itt akadt vevője, akkor amit igy megspóroltak a vásárpénzen, azt a csárdában elitták. Nem volt ritka a nézetkülönbségböl kialakult verekedés, de biztosan tudunk egy gyilkossági esetröl is. 1928. április 16-án itt gyilkolták meg a diószegi illetöségü Varjú Árpádot. (a gyilkosság leírását itt olvashatjuk:https://www.sladkovicovo.com/pelmel-sladkovicovo/vrazda-varju-arpada/ ).
Csárda bola najviac navštevovaná pri príležitostiach konania jarmokov v Diószegu, Nagyfödémesi (Veľké Úľany) alebo v Jóka (Jelka). Tu si štrngli na oldomáš, pretože každú kúpu a predaj v každom prípade spečatili oldomášovým prípitkom. Boli aj takí, ktorí aj samotnú kúpu či predaj uskutočnili v csárde, ušetriac tak na jarmočných poplatkoch. Nezriedka sa stalo že podgurážení návštevníci vyvolali medzi sebou nezhody, ktoré často skončili bitkou, dokonca vieme aj o vražde, ktorá sa tu stala 16. apríla 1928, kedy tu zavraždili Diószegčana Varjú Árpáda. (podrobnejšie o vražde: https://www.sladkovicovo.com/pelmel-sladkovicovo/vrazda-varju-arpada/ ).
A csárdák fénykorának a vége a vasutak építésével vette kezdetét. Lassan ugyan, de a csárdák világa a 20. század harmincas éveiben végleg megszünt létezni. A Kerék csárda utolsó tulajdonosa a telekkönyvi bejegyzés szerint az akkor még kiskorú Nagy Anna volt.
Začiatok konca tzv. zlatej éry týchto csárd prinieslo obdobie výstavby železničných tratí v období 50. rokov 19. storočia. Posledným vlastníkom už len pozemku pod budovou Kerék csárda podľa zápisu v Pozemkovej knihe bola vtedy (v čase vykonania zápisu) maloletá Nagy Anna.
A diószegi Kerék csárdáról az biztosan tudható, hogy az említett gyilkosság idején még müködött, azonban a késöbbi létezése már a feledés homályába veszett. A térképeken 1955-ben a Čárda felirat és az épület alaprajza és udvara még jelzi a helyét. Bár elképzelhetö az is, hogy az épület romjai még a helyszínen megvoltak, azonban a fent említett útépítés során ezek is örökre eltüntek.
O diószegskej Kerék csárde vieme s určitosťou len to, že v čase spomínanej vraždy bola ešte funkčná, ale jej neskoršia existencia už žiaľ zapadla prachom minulosti. Na štátnej mape z roku 1955 bola síce ešte budova s dvorom zakreslená a označená nápisom Čarda, ale prípadné ruiny budovy, ktoré vtedy ešte mohli existovať, v 60. rokoch navždy zmizli počas výstavby obchvatu mesta.
Ezért is tartottam fontosnak felkutatni az itt megjelenítetteket, hogy ebböl a valaha szebb napokat is látott múltbéli Kerék csárdából valamit megmetsek a jövö számára.
Amennyiben a jövöben elökerülnének további adatok a csárdával kapcsolatban, úgy azokat itt nyilvánosságra hozom. Hálás lennék, ha valaki új adatokkal tudna a témában szolgálni.
Ak niekto disponuje okrem tu uvedených aj inými informáciami, prípadne dokumentami, obrázkami alebo fotografiami, prosíme, ozvite sa nám, aby sme mohli doplniť tento náš článok ďalšími faktami, informáciami, zaujímavosťami.
Az épületek fényképei csupán szemléltetö jellegüek, nem a diószegi Kerék csárdát ábrázolják. Fotografie budov sú len ilustratívne, nie je na inch zobrazená diószegská Kerék csárda.
Aktualizácia dňa 14.4.2025:
Pán Dušan Mikuš v starej matrike narazil na zaujímavý údaj o úmrtí hostinského, ktorý žil kedysi v Diószegu. Volal sa Gaszner János, zomrel 23. januára 1838 v Diószegu vo veku 94 rokov. To znamená, že sa narodil v roku 1744. Tiež mal svoj hostinec v exteriéri Diószegu. Že by bola Kerék csárda hostincom Gaszner Jánosa? Bol to krčmár nemeckej národnosti Kastner Joannes a zomrel 23.01.1838 na TBC (száraz köhögésben). Volal sa Kastner Joannes, ale matrikár ho zaevidoval ako Gasztner János.
Aktualizácia dňa 21.6.2025:
Kutatásaim során rátaláltam egy 1805-böl származó dokumentumra, amely tulajdonképpen egy vagyonösszeírás a diószegi Vallásalapi birtok leltár szerinti átadása alkalmával, királyi rendeletre készíttetett az új tulajdonos, gróf Eszterházy Károly részére. A dokumentum szövegében található a Kerék csárda (mint földesúri kocsma) következö leírása:
A falun kívül észak felé a Kisduna partján földesúri kocsma– vendégszobával, bejárata az országút felől, egyik oldalán feljárat a padlásra, másikon lejárat a pincébe mely téglából épült, ivószobája mellett a révet őrző darabontok őrszobája, konyha, kamra, szárnyék, lóistálló 4 lóra, alapjától két lábnyira kőből, felette vályogból épült náddal és sással fedett (arundine et carice!) a szobák téglából, ablakaikon vasrács van, udvara minden oldalról kerített, kívül rajta kökút vas vederrel; a kocsma kisebb javításra szorul.
Počas môjho výskumu som narazil na dokument z roku 1805, ktorý je v skutočnosti súpisom majetku vypracovaným ako kráľovský dekrét pri príležitosti odovzdania cirkevného panstva Diószeg podľa súpisu pre nového majiteľa, grófa Károlya Eszterházyho. Text dokumentu obsahuje nasledujúci popis Kerék csárdy (ako zemepánskej krčmy):
Za dedinou, severným smerom, na brehu Malého Dunaja, sa nachádza krčma s hosťovskou izbou, jej vchod je z hlavnej cesty, na jednej strane je výstup na povalu, na druhej strane je zostup do pivnice, ktorá je postavená z tehál, vedľa výčapnej miestnosti je strážnica pre drábov strážiacich brod, kuchyňa, špajza, stajňa pre 4 kone, dve stopy od základov je postavená z kameňa, nad ňou je postavená z nepálených tehál krytina z trstiny a slamy (arundine et carice!), izby sú z tehál, okná majú železné mreže, dvor je oplotený zo všetkých strán, vonku je kamenná studňa so železným vedrom; budova potrebuje menšie opravy.
